
A halász papám emlékére, la Ciaota-ból.
Bal alsó sarok, nô a habokban. Egy olasz társaság odajött, végignézték ahogy fotózom, majd egy kis zsebpénzért megvették tôlem a pozitív papírképet. A negatívról való nagyítás viszont itt van.

Géza (Suhajda Attila) barátomnak ajánlva. Ez 1997-ben egy kis befagyott patakban készült. Talán az a legszebb benne, hogy még ez a pillanat mosolyt is csalt az arcára szegény párának.
A forrás fölötti kőrakáshoz letámasztottam őket, úgy maradtak, 1/2 másodperccel zizzent a zár, majd örültek, hogy szabadultak... Külön köszönet a feleségemnek (Tündinek), a hegyi terepen való autóvezetésért, mert én ezt csak az anyósülésről szeretem élvezni.
Legyen itt egy a hegyi kirándulásaim közül is. Olyan hatásuk volt ezeknek a hatalmas szikláknak, hogy háromszor is visszatértem ide 1 hét alatt. Ez reggel 7 óra felé, napkeltekor készült. Ha jól emlékszem ekkor használtam elôször a 4x5 "-es gépemhez a 300 mm-es optikámat.
Ez is a bányában készült, keményen gyûltek a viharfelhôk még egyet exponáltam aztán "leszakadt" az ég.
Kissé megroncsolódott a negatív, nevezzük ezt kreatív rothadásnak. Van egy hibátlan verzió is, de az annyira tökéletes lett, hogy számomra teljesen értékelhetetlen. Az marad a fióknak.
Annyira sûrûn tekerek el mellette (naponta 2x), hogy illett már lefényképeznem. Ebben az állapotában tetszik a legjobban. A turisták is egyre többen készítik el ugyanebbôl a beállításból. Gondolom.
Ha jól emlékszem 72 villa van a kisvárosban, mindegyiket egyetlen építész tervezte. Szinte mindegyik felújításra szorul. Talán ez az épület lesz a feleségem egyik kedvence...
